Nem is a felestöl fáj a fej, s szakad meg a szív merengve, meg a vese és a máj, miközbe reng a háj, hanem, mer minden enber lelkébe eggy kis lény van beékelődve, aki néha tonbol meg ugrándozik, néha meg pillekönnyü álmokat bocsájt a Károjra, amikor már az asztal alatt alszik, és a csikkek is kiestek a füléböl, amikkel viccböl feldíszitettük. Szóliccsad meg, és megmongya, hogy neki mi kell, hogy még eggy feles vagy éppen kettő, és amikor már nem kap felest, akkor örjöng eggy kicsikét, na akkor meg kell békiteni eggy fröccsel.
Ha nem lenne a jósnő, mi se lennénk ijen okosak.