Kodály Zoltán -Isten nyugosztalja- már nem lehet közöttünk. Pedig az ének továbbra is száll szájról-szájra, mert a nép ajkára dalt penderít mostanság is, ha valami a szívét nyomja, vagy éppen felderíti.
Jártamban keltemben magam is igazi gyöngyszemekre leltem, ezeket fogom a "Száll az ének..." sorozatban közkinccsé tenni. Ha Önök, Ti is leltek ilyenre, bátran tegyétek közzé!
Íme az első ilyen gyöngyszem, a leánycsúfoló:
Lehetsz bizony, kisangyalom,
te a falu szépe,
olyan vagy mint zsidótemplom
utálatos képe.
De! (itt az éneklők égnek emelik mutatóujjukat)
Ha mosóporod kiveszi a
vörösboros foltot,
felhúzlak én, kisangyalom,
mint kovboj* a koltot.
De! (mutatóujj égnek)
Mielőtt te ideindulsz
telefonálj menten,
mer' mire te idevergődsz
én már el is mentem.
Hát nem gyönyörű, ahogy a nép ajkán manifesztálódik a szubkultúra?
*A "kovboj" szó szándékosan lett ilyen módon, fonetikusan lejegyezve az eredeti "cowboy" (e. kb.: káuboj) kifejezés helyett.