Hiába rágták szét a fogak, az elnyomók még rabságban tartották őket, ideológiailag még nem voltak eléggé képzettek ahhoz, hogy az elavult eszméket levessék magukról, ez a legerősebb kovalens kötés, amellyel a rabtartók még élni tudtak, mert nekik is megtépázta az erejüket az idő foga, nagyon mélyre süllyedt már a társadalom, amikor elérkezett hozzájuk a friss eszmék sava, lehulottak a bilincsek, kitört a forradalom, ahogy az éltető eszmék friss nedvei lencséről lencsére folytak, végleg eltakarítva az ősi formákat, az elnyomottak megindultak hosszú sorokban a szabadság felé, útközben szembetanálkoztak egy pocokkal, aki küldetést leljesítve mászott egyre feljebb, sokan közülük majdnem visszarettentek a hosszú tekervényes folyosóktól, mert azt hitték itt a vég meg a fojosó meg ijenek, de végül elérték a vágyott célt, lerázva rabságukat kiértek a kicsit fanyar, kicsit füstös szagú világegyetembe, ahol minden eggy, és boldogan oldódtak fel ebben a világegyetemben a lencséből kiszabadult gázok.
Büdös van.
