Miselle: (Dudorodik a melle.)
Károj: Púpos kecskékkel álmodok.
Ibi: Óh lelkem teleírt papírosa kettészakadt, vérem freccsen, édes cseresznyeízü itallal enyhítem keservem.
Miselle: (Mozgatja a fenekét járás közbe.)
Károj: Bél színének ízét érzem nyelvem hegyén.
Ferenc: Ez képzavar.
Károj: Megzavarták a macit a málnásba, nem jutott neki a szöszmő.
Ibi: Málnás ízü italom, űzd hát el a bánatom.
Lujza: Uszkárom a nemlétbe végtelen közönnyel, alig bírok már a könnyel, napnap után lelkem kókad egyet, adj hát kedves kocsmárosom egy bonbonmeggyet.
Miselle: (Megigazítja a haját. Kacéran kikukucskának a hónajjszőrök.)
Károj: Lonpos, kolonpos.
Ferenc: Egyéb konnotációkba nemigen van értelmezési tartománya elmés, nyurga ámde másfelöl gyengécske emelődnek, nem igaz?
Miselle: (Hátradől, mellei kicsit felemelődnek.)
Károj: (Elszúnyúkálva érett barackokról álmodik.)
Ibi: E barackízü ital majd konkrét megoldást teremt. A Károjt leteremtem, (bár ne gondoljátok, hogy a szeretőm a lelkem).
Tíz perccel később már mindenki boldog lett.
