Az alkonyat pírjától megnyúlnak az árnyak,
a színek kigyúlnak, símák lesznek, lágyak!
A föld szomorúan tartja hátán a virágot,
könnyezi a búcsúzó, éltető napvilágot!
Álomba merül minden, de mi lehet az álma?
Gyémánt vagy brilliáns? Azzal mit csinálna?
Másról álmodik a föld, és rajta minden növény;
Marhatrágyát kíván, hogy ha nem túl tömény!
A gyémántnak vagy brillnek nem sok az értéke,
az élet forrása bíz a marhavalag terméke,
ezért mondom néktek, kedves költőtársak:
inkább valagakat, mintsem brilleket lássak!
Felüdül a föld is, ha marhavalagból töltekez,
a gyémántért meg mindenki erőn felül költekez
Honnan a gyémánt, mit adnak a poétának?
A feneke alatt van az a bányászbékának!
Bezzeg a marhatrágya származási helye
najd' két méterrel van a földnek felette!
S hová tekint az, kinek szárnyal a lelke?
Földre szegte szemét, avagy felemelte?
A marhák a trágyájuk önzetlenül terítik
földre, s virágokra, mik a szívet derítik,
A gyémánt meg egy epekő a földnek gyomrából,
amit kibányásznak haszonszerzés céljából.
A gyémánt forrása sok-sok gonoszságnak,
nyomába sem érhet bíz a marhatrágyának!
Viharfelhők gyűlnek, az ég is háborog
mikor a trágyára valaki rámorog!
Lelkem is bús-borúsan érezett reá arra,
a trágyára úgy néznek, mint egy darab szarra.
ha egy piros paradicsom lesz majd a szíved vágya,
jusson egyedbe: ez is módosított tágya,
amit átszűrt a növény a testének szövetén,
ezért keseredek el az utálkozók szövegén.
Egyed hát a gyémántot, ha el tudod rágni!
Nem a trágyát kell a versekben gyepálni!