A Ferenc a Károj meg a jósnö a Kozmosz Italboltban
2010.04.15. 15:13 Romboljuk le a modern világot... (törölt)
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyulszi.blog.hu/api/trackback/id/tr771923689
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bisztő Gyalla · http://gyulszi.blog.hu 2010.04.16. 12:15:40
Eszt álmották, de nem emlékeztek rá, mer álmukban már jól be voltak csiccsentve, és arra se emlékeztek álmukba, hogy eggy korábbi álmukba már álmottak eggy másik ugyanijen szituációt, ami hasonló volt ahhoz, mint amikor azt álmották, hogy felébrettek, de még mindig alva a krimóba voltak, ami külömben ugyanojan volt, mint ébren, amikor nem is álmották ugyanaszt, de még ojankor se mindig emlékeztek arra, hogy előző nap mijen megjegyzéseket tettek , ezér néha ugyanazt a viccet el lehet mondani többször is, és ez a jó az egészbe, már persze, ha eszükbe jut éppen az a vicc, mer az benne a vicc, hogy nem mindig jut az eszükbe.
BaaZooKaa 2010.04.21. 00:20:31
Eccer a Miháj megitta viccböl az annya körömlakkját, majd befekütt a vécécsésze melé eggy toalettkacsa társaságába és négydimenziós Androméda-köd lepte be lassan a vécét...
Antonius be, kezében aktatáska, orrán 4 dioptriás szemüveg. Kritikus szemekkel végigméri az olvasót, nézőket és a nagyvilágot): – Látok egy cherubot, aki látja őket. - No, de jerünk Angliába. Isten veled édesanyám ! (elindul, misztikus köd közepette megjelenik egy beazonosíthatatlan objektum) - Oh, öröm, s ez Tünde lába,
Mert kié is lenne ilyen?
A szemérem ajtajánál
Mely a szépség arcain hál,
a szerelem ily lábakon jár.
János bácsi (be, irdatlan nagy gumicsizmákkal, Antoniushoz): -Kérlek nemes halandó énekelj;
Fülem szerelmes igéző dalodba
S erőltet szép erényeid ereje
Első látásra bevallanom,
Esküdve, hogy szeretlek angyalom! (kéjesen nyúl Antonius felé, de félúton mindketten kővé merednek)
Éva (berohan, hisztizve): -Ó, szörnyű látvány! Kisértet! Csoda! (kirohan)
III. Törpe (részegen, de mégis sietősen bebotorkál): - Ki vagyok merülve, de tovább kell rohannom. Nyomomban a sorsom. (elbotorkál)
Csongor (csupasz segge előbukkan a ködből): - Megállj, ne oly sietve.
Előbb levetjük ezt a régi bőrt.
Ha mint Ádám és Lucifer érkezünk,
Nem hinne bennünk e tudós világ.
(megfordul, megvillan Csongor PUMA márkájú, habfehér szuszpenzorja, majd ő is elrohan)
(Kocogó bekocog, mackó alsó, mackó felső, kötött fülvédővel, megveregeti a lemeredt Antonius és János bácsi vállát, mik0zben helyben szalad, majd elkocog. A két lemeredt szereplő, felenged, megmozdul és mindkettőt elnyeli a sűrű köd)
Antonius be, kezében aktatáska, orrán 4 dioptriás szemüveg. Kritikus szemekkel végigméri az olvasót, nézőket és a nagyvilágot): – Látok egy cherubot, aki látja őket. - No, de jerünk Angliába. Isten veled édesanyám ! (elindul, misztikus köd közepette megjelenik egy beazonosíthatatlan objektum) - Oh, öröm, s ez Tünde lába,
Mert kié is lenne ilyen?
A szemérem ajtajánál
Mely a szépség arcain hál,
a szerelem ily lábakon jár.
János bácsi (be, irdatlan nagy gumicsizmákkal, Antoniushoz): -Kérlek nemes halandó énekelj;
Fülem szerelmes igéző dalodba
S erőltet szép erényeid ereje
Első látásra bevallanom,
Esküdve, hogy szeretlek angyalom! (kéjesen nyúl Antonius felé, de félúton mindketten kővé merednek)
Éva (berohan, hisztizve): -Ó, szörnyű látvány! Kisértet! Csoda! (kirohan)
III. Törpe (részegen, de mégis sietősen bebotorkál): - Ki vagyok merülve, de tovább kell rohannom. Nyomomban a sorsom. (elbotorkál)
Csongor (csupasz segge előbukkan a ködből): - Megállj, ne oly sietve.
Előbb levetjük ezt a régi bőrt.
Ha mint Ádám és Lucifer érkezünk,
Nem hinne bennünk e tudós világ.
(megfordul, megvillan Csongor PUMA márkájú, habfehér szuszpenzorja, majd ő is elrohan)
(Kocogó bekocog, mackó alsó, mackó felső, kötött fülvédővel, megveregeti a lemeredt Antonius és János bácsi vállát, mik0zben helyben szalad, majd elkocog. A két lemeredt szereplő, felenged, megmozdul és mindkettőt elnyeli a sűrű köd)
