dolgok

Ha valaki elaggya magát, aszt már értem, mer akkor már megvan az enber magának, de aszt nem értem, hogy lehet, hogy a tősdén megvette magát valaki, pedig ez a tévébe volt, mer nemtom, hol volt addig, hogy csak úgy lett, vagy úgy kell érteni, hogy elmegy például az Ibi a boltba, és vesz még magának tíz deka hájat vagy fél kilógrammot, mer egyébként az Ibi az szokott venni fél kiló hájat vagy negyven dekát, mer abbol zsíroskenyeret csinál magának, de amikor még nem vette meg, akkor nemtom, hogy honnan tuggya, hogy mejik az a zsírcsomag, amiben már ő van, hogy megvehesse magát. Még szerencse, hogy elmagyarázta a Ferenc, mer ért a fojamatokhoz, és hogy ez ojan, mint amikor valaki magába kimegy a klotyóba, mer mekkivánta a Misellet ketyinteni, akkor ketyint is meg nem is és ebben van az élet szép elentmondása, ami művészi, és realisztikus is eggybe, és tett is hozzá meg nem is meg jött is meg el is ment, és ez eggy kicsit ojan, mint amikor már a feles gőzétöl elszédül az enber, pedig meg se itta, mer már annyi feles van benne. És ha ijenkor behunnya a szemét, akkor tökéletes űrforgást él át, mer a lelke eggy részével mindig is aszt kutattya, ahogy a jósnő eszt szépen megfogalmazta, mintha eggy centrifuga a lét méjjségbe hajitotta volna.

A tősdére egyébként nem megyünk, mer ott mindenki munka nélkül akar élni, mi inkáb kivárjuk, hogy aggyanak nekünk eggy álásajállatot, és ebbe eggyetértés alakult ki.