dolgok

Volt egyszer egy öreg nyúl, aki úgy megnyúlt, hogy amint átszelte a Csendes Óceán térségét, kettészakadt, ha nem vigyáz, háromba is, de vigyázott. Első fele a tengerbe esett, hátsó meg a tengerbe, de nem ugyanoda, mint az a vattacukros bácsi, aki egyszer ősszel azt mondta. Miért én vagyok a vattacukros bácsi, és eközben elsővérezős lányokat szólított meg buján kuncsorogva vattacukraival. Majd bédugós mozdulatokat tett velük lábaik felé, de jajj, arrébbugrált mindahány, csak egy, aki sánta, maradt, mert neki nem lehetett a lába közé dugni semmit, mert csak egy lába volt neki, de azt felemelte. Látnivaló, hiába minden ármány, ő is tudja, és seggreesett, mert nem volt nála a mankója. Ő volt ugyanis a féllábúak manökenje, mankóval s mankó nélkül, de mindenképpen szeretett volna cukrosbácsival találkozni, csak nem vattacsomót akart a puncijába, mert nem akarta top dry réteges betétjét elcserélni egy nyúlra, vagy olyasmire, ami ragacsos lesz, mint a vattacukros bácsi keze múszak végére. A nyúl első fele beleesett a Kaszpi Tóba, a cukrosbácsi pedig maradt vattacukros.