Sajnoshogy a Lujzának beleégett a szivébe, amikor meghalt tavaj az uszkárja, mert tavaj meghalt az uszkárja szegénynek, és nem tuggya, hogy kihez fordujjon eggy kis lelki segéjjér, és monta a Ferenc neki, mer a szókincse elég igényes, hogy nincsen garancia neki se arra, hogy visszanyeri a lelki eggyensúját valaha is, legfejjebbb majd a következő évbe, amikor majd letelt már a gyászév, a jósnő pedig aszmonta, hogy nem ég bele semmi az enber szivébe, amit maradandóan ki ne lehetne égetni, és hogy ha a viágeggyetem pulzusán tartya a verőerén a kezét, akkor maj meghajja az ujj világ eljövetelének a virágzását, és lelkével pedig röbdösni fog, mint a pihe, amejet megmártottak elötte az örökkévalóság aranyporos vizébe, és ezér a tanácsér csak eggy felest kért a Lujzátol, akinek nem sikerült kiégetni a gyász beégett plazmáját a szivéböl, csak az abroszt, mer neki ma semmi sem sikerül, és ojan szerencsétlen, hogy még a retiküljéböl is kihullottak a kacatok, meg az ojan kis dolgok, amikről csak a nők tuggyák, hogy micsodák, de ojan fényesek, ahol még nem pattokzott le rolla a festék, és akkor a károj rálépett az eggyik ijen rúzsára, amitöl piros lett a cipője meg az orra, és akkor a Lujza akkorát zokogott, hogy megeset rajta a szivem, és a kis szőrök ellenére, amik kinőttek rajta a bánattol, akkor keletet megvigasztalni, de nem ketyintettem meg, de utánna elmonta nekem, hogy hiába készült arra már kiskorába, hogy eggy urinő lessz belölle, nálluk mindig alkoholba fojtották a mámorukat, és akkor elhatározta, hogy eggy szentéletet fog élni, és megmenti az álatokat, és attol kezdve hazavitte mindig a kis bogarakat meg csótányokat, akiknek a rossz gyerekek mindig kitépték a karját meg a lábát, és szoritókötést tett rájuk meg dunsztosüvegbe dukta őket, hogy ne fázzanak meg, és asztán adott nekik kalmópirint, hogy gyorsabban gyógyujjanak meg, de az apja mindig kidobta őket a kukába, ezér mindig ujj bogarakat keletet neki keresni, ezér a szomszéd gyerekek mind direkt neki tépkették a bogarak lábát meg szárnyát ki, hogy legyen mindig kis jószágja, akiket mekkeletet mentenie, és asztán mindig kidobta a papája, amikor alkoholos befojásolcság alatt ált, és ettöl kezdve lelki sérülések nőttek a belsejébe, és csoda, hogy eggy úrinőnek sikerült lennie és megmaradnia a vérzivatarba, éshogy az ő uszkárja eggy szép ajándék volt neki az élettöl, hogy kárpótojja őt mindazér a sok kis rovarér meg bogárér, akiken nem sikerült végrehajtani a megmentést, és most hogy az is elhagyta, hogy a teremtő kertyébe ugrándozzék, ez nagy lelki törést idézett elő benne, ugyhogy meg is ittunk még eggy felest.