dolgok

Tiltakozást szervesztünk tegnap a krimóba, hogy mér van mindig lábszaga a Károjnak, de monta a Ferenc, hogy ez nem lábszag, hanem sajtszag, és nem a Károjnak van, hanem a lábának, mivel már mekkeményedett rajta a zokni.

Választottunk is rögtön eggy főtitkárt, aki a Ferenc lett meg eggy levezető alelnököt, aki én voltam, meg eggy ügyvezető fővédnököt, aki szintén a Ferenc, mivelhogy a kocsmáros mossem akart közéleti feladatot ellátni, merhogy elhivatoccsága van az italmérés irányába, ami kötelezeccségekkel jár, így még mekkértük a Misellet az ügyrend felvezetésére, mer szerettük volna megnézni a mellét, de monta, hogy kuncsaftya van, és nemmutatta meg, pedig ha csak eggy kicsit jobban lehajolt volna, akkor kilógott volna már neki, de mindig éppen kuncsaftya van, amikor mekkérjük valamire.

Utánna meg kiderült, hogy mindannyian ugyanaszt a problémát hordozzuk a szivünk méjjén, de például erre a Ferenc elárulta, hogy neki jukas a lábán a zoknija, énnekem pedig van eggy, ami zöld meg van eggy ami barna, csak a lányok eszt nem tehetik meg, mer nekik kilóg a szoknya alól a zokni, meg nekik a jobb az ugyanaz mint a bal, mer harisnya, de akinek kettő, annak mindig eltünik az eggyik, még a lányoknak is, és a jósnő szerint ez eggy univerzális karma a zokninak, de nem szúr, ezér ebbe az esetbe inkább a Ferencel értek eggyet, a racionalitás talaján, csak kár, hogy neki nem volt erröl véleménye.

Utánna pedig a Lujza horgolt eggy félpár zoknit.