dolgok

Volt egy öregasszony, aki nagyon szeretett volna a buszon rácpontyot enni, de nem volt egyetlen étkezőkocsi sem a buszon. Na a rántottsajt is jó lett volna, ha a sofőr nem főtt kolbászt, sült hurkát, ilyesmit pakkoltatott volna nejével a pakkjába mustárral, tormával. Sültnéger csókot, suttogta a saját fülébe, és éhen akart dögleni. Ezt már nem hagyhatta az öreg manó, ki éppen a lyukban üldögélt, és gombát sütögetett. Rikkantott, mikor az öregasszony kielégítésével kezdett foglalatoskodni a tollseprűvel, amit a bizományiban vásárolt kettő darab műlófarok árából, amit az apjától örökölt ősidőkkel ezelőtt, mert az ősidők régen voltak. Rég baszott már a manó olyan méretű nőt, aki olyan nagy volt, mint egy elefánt, mégis olyan pici. Lopott tehát egy guminőt, és elefánt méretűre akarta, de csak fóka méretű lett. Az öregasszony egy karikás szemű kis elefántot nevelgetett kalitkában. Megtanította beszélni és legyet fogni. Szép idők köszöntöttek a manóra, miután az öreg néni megszánta magát, és vett magának füstölt csülköt, bélszínrolót és sonkát, és igazi holland légykonzervet, amitől azonban a kedvence az elefánt feldobta a kecses fülét a sufniban, és kedvére garázdálkodott ott, még a szekrény tetején is időzött egy kicsit, mert megéhezett, és pihennie kellett, aztán zuhantában kimúlt volna, ha ijjedős lett volna , így viszont a földetérés közben múlt ki agyrázkódástól.  Az öregasszony pedig szívszélhűdést kapott, mikor látta, hogy még mindig nincs a buszon étkezőkocsi, és majdnem írt egy közérdekű levelet, de nem talált papírt, így a papírzsebkendőjét használta volna, de halálán volt egy kis folt, amit még a mosópor sem hozott ki onnan, ahol a sodra volt, és az öregasszony nem akart tovább élni étkezőkocsis busz nélkül, ezért hát anélkül élt tovább, hogy akart volna. Elővett egy szuper csodaszert, amit a teleshoptól rendelt, és élt míg meg nem halt.