Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy csapra verne egy hordó világosat.
Telefonált Malackához, hogy megkérdezze, mit csinál,
De Malackánál épp akkor folyt a pálinkafesztivál.

Így hát elindult odafelé, a hóna alatt a hordó,
S arra gondolt, hogy elkél ottan egy kis lájtos innivaló.
S hogy mihamarabb odaérjen jó nagyokat lépett,
S a hordóra való tekintettel énekelni kezdett.

Minél inkább szomjazik, annál inkább iszik,
Minél inkább iszik, annál inkább szomjazik.
Szomjazik és iszik, Micike elázik,
Szomjazik és iszik, Micike elázik.

Ismert kocsmai körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden piás, szereti a mézest.
És ez nem csak afféle szerény érzemény,
Hanem határozottan állítom, hogy kő-ke-mény.

Ezért mikor sörözik, és sűrűn hull a fehér hab,
Kell, hogy legyen az almáriumban eltéve pálika.
Így aztán, ha délidőben Micimackó megszomjazik,
Megkóstol egy üveg mézest alaposan fenékig.

Minél inkább szomjazik, annál inkább iszik,
Minél inkább iszik, annál inkább szomjazik.
Szomjazik és iszik, Micike elázik,
Szomjazik és iszik, Micike elázik.

Micimackó a barátom, és gyakran eliszogatunk,
olyasféle dolgokat, mit mind a ketten megiszunk,
És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha szomjazom, és nincsen bor, én mindig ezt dúdolgatom,

Hogy

Minél inkább szomjazik, annál inkább iszik,
Minél inkább iszik, annál inkább szomjazik.
Szomjazik és iszik, Micike elázik,
Szomjazik és iszik, Micike elázik.