Elhatároztuk, hogy leszokunk a felesröl, ezér első lépésként csak minden második felesünket isszuk meg, a közbeesőket meg mindig valaki más, de mindig összekevertük, így a kocsmáros renceresitett eggy táblázatot, amibe bele van írva, hogy nekem ma megitta az első meg a negyedik felesemet az Ibi, csak ő édeset szeret, a harmadikat meg a Károj, holnap meg én iszom meg a Ferencnek az elsőjét vagy harmadikát míg ő megissza az Ibi ötödikét, így asztán mindenki kevesebbet iszik, mégse maradunk feles nélkül, csak az átváltási nehéssségekkel keletet mekküzdenie a kocsmárosnak, hogy ha édes ízü hejett valaki cserkót akar inni vagy mongyuk körtét, az ojan agymunkát jelent, hogy mindig eggy kicsivel kevesebbet tölt bele a kocsmáros a pohárba, de aszmongya, megtérül, és hogy ne aggóggyunk miatta, és nem is aggódunk, mer többször bizonyitotta már a rátermeccségét, és minden eggyes kör után még levon magának eggy bónuszfelest, amit ugyan nem iszik meg, de aszmongya, pénzbe realizálódik, amér ujjab felesekkel tud majd meglepni bennünket a nagykerböl, és ez egész kedves tölle. Eccer a Ferenc kiszámolta, hogy amióta a rencert bevezettük, ugyan mindenki 2,2 felessel többet vásárol naponta átlagba, de ez nem baj, mer ez a feltétele annak, hogy kevesebbet vásárojjunk, és kiméjjük a pénztárcánkat, ami jó a májnak is, és itt most nem a jósnő nájlonszatyrába a csirkeaprólékra gondolok.