Namostan a szeksz eggy ókori szó, és ketyintést jyelent. Eszt mindenki tuggya. Hijába ókori szó, ojjyan fontos a ketyintés, hogy meghonosodott a magyar nyelvben is.

Itt van mingyárt a szekszuállis kifejyezés, ami hímnemben van, nőnemben szekszuális. Mer ugye a hím hijába próbájja megjáccani magát, csak akkor tud szexuállni, ha áll is. Eszt én is tudom tanusittani. A nőknél viszont lehet a szekszuálás ál is, mer meg tuggyák jáccani magukat. Károjnál ez kisé bonyolultabb, mer benne összezavarodott a hímnem és a nőnem.

Nagyon kifejyező ám a magyar nyelv.

A nyelvről jut eszemben eggy másik szekszuális kifejyezés: az orális szeksz. Ez is ókoriul van és hímnemben is igy kel irni, mer az oralizáláshoz nem kell állni a ketyintőnek, még akor sem, ha az orrunk éppen úgy áll, hogy becsusszan ide-oda.

Az annális szeksz pedig arra utall, hogy ketyintéskor nem akargyuk valamijért a (p)unába dugni a szekszuállásunkat, annál is inkább, mer mongyuk nagyon feltolnánk a tampont, és nehéz lenne utána kipiszterkálni, márhogy a tampont, ezér asztán kicsit arréb duggyuk, mer ott nincsen tampon.

Van még ojjyan kifejyezés is, hogy leszbikus. Ijjyenkor két nő akar szekszuállni, de nincsenn nekik szekszuállásuk, és ezér asztán kénytelenek eldönteni, hogy ki lesz bika(becézve bikus) és ki lesz a lány. Ezér hívjyák leszbikus szeksznek. A leszbikus tehát eggy jyelentéstömörítő szóösszetétel.