Paranormállis yelenségek a krimóban is történnek.

Egyépként a paranormállis ókoriul van, és akkor hasznájjuk, amikor tejjesen rengyénvaló, ha be vagyunk szarva a félelemtől. Na akkor kell mondani, hogy paranormállis.

Mint például akkor,amikor elragadnak az ufók, vagy a szellemvilágból átnyúlnak titogzatos kezek, és elemellik valakinek a pénztálcáját, mint a multkoriba is az enyimet, éppen a segéjy napjyán, és akkor a yósnő elmonta, hogy ez csakis ijyesmi lehetett. Namostan nekem nem csak a pénztálcámat ragadták el az ufók, hanem engem is (igaz, a tálcám se volt meg utánna).

Csendessen iszogattunk feleseket a krimóban, mondhatnám, hogy feleseltünk, és akkor eggyszer csak kiesett eggy-két óra az emlékezetemből, és másnap még különféle vágott sérüléssem is volt, mer bisztossan megműtöttek, miközbenn a pénztálcám is eltűnt. Én ezekután félek az ufóktól, de ez normális para.

A multkoriba meg a szellemek borzongató világa költözött be rövid időre a krimóba, éppen záróra ideyén. Jeges fuvallatok yárták át a krimót kisérteties hangokkal kísérve. Megnésztük, de nem volt nyitva az ajtó, és Károjnak is eltünt a pénztálcája. Penetra, aki délelött benézett éppen csak eggy-két fröccsre, aszt monta, hogy ez a klíma téli működtetésének triviális manifesztuma, és a csapos kapcsolta be, hogy végre hazamenyünk már, de jyósnő kikérte magának, mer hogy ő megérzi a szellemeket, és ez bizony szellemjárás, meghát károj tálcája is... Mindenesetre mindannyian elmenekültünk, mert megint csak a normális para borzongássa vett erőt rajtunk, és mindenki szorongatta a tálcáját, csak károj nem, mert neki akkor már nem volt meg.

Nahát valami ijyesmi a paranormállis jyelenség.