Utóbbi időbe nagyon megszaporodtak azon esetek, amikor felidegeltek, mer eleve semmi értelme nem volt annak, amit montak, legalábis kilógott a lóláb, hogy valami nagy értelmetlenségre készülődnek, és ezt próbálják elpalástolni a sületlenségeikkel. Ez vezetett arra, hogy csokorba gyűjcsem, mi több közzé is tegyem, eme megnyilvánulások legszebb gyöngyszemeit, amejeket főleg a Károj hangoztatott nap, mint nap, de hozzá kell tennem, hogy ne tekincsen senki elfogódottnak amiatt, hogy mindig őt emelem piedesztálra, hogy bemutassam a mai világunk idiómáit, mer nincsenek nekem tüneteim, és nem tekintem a Károjt eggy kirakati báránynak, se eggy felmosórongynak, akibe belé lehet rúgni minden eggyes alkalommal, amikor a hüjeség témáját elemezzük, továbbá konplekszusaim sincsenek, és elmosódott alakokat sem látok néha a sötétbe, csak esetleg, amikor azok eredetileg élesek, csak már addigra homájosan látok, és a hangokat is igazi enberek mongyák körülöttem, és ojankor már néha ők se értik a saját szavaikat, és ezér van az, hogy néha én vagy a Károj eggyeggy elejtett mondatnak engedelmeskedve lenyel eggy dugót viccböl vagypedig belenyúl az Ibi dekoltázsába, és az sajnoshogy megengedi, és akkor fogalmat alkothat az enber arról, mijen is eggy nyuszifül, vagy eggy míves bársonyos gumitömlő. Az eggyik értelmetlen mondatot a Károjtól hallottam, amikor mekkérdezte az Ibit, hogy a melle valóban ijen míves-e vagy a dialízis miatt lóg ki belölle, a másik alkalommal meg csőcserét ajállott az Ibinek, de az férreértette, hogy mér nyujtogattya felé a gumibelsőt, ezér mindenkinek mekkellett fognia a mellét, utánna meg valaki aszmonta a tömlőre, hogy az a csöcs ere, és ez volt a harmadik, de nem én montam, hanem a Károj, csak addigra feldöntöttük sajnos az asztalt a röhögéstöl, és haza kellett emiatt menni, de legalább aznap már nem kellett továb nézni az Ibinek az ufótökeit.

(Az idegen szavakat a Ferenctől tanultam, mer aki szemfüles, az tanál.)