Amikor végre elkészül a karácsonyi vacsora, és leülünk eggymás mellé, vagy eggymással szembe, vagy eggymásra merőlegesen az asztalhoz, akkor mekkell adni ennek a módját, ugyanis az ezévi fáradozásaink gyümölcsét ünnepeljük meg ezáltal, és mindeközbe a szeretet ünnepét is ijen módon, ami feltételezi az eggymással szembeni nagyfoku toleranciát meg az eggymás feltétlen tiszteletét is meg az eggymás feltétlen tiszteletbe tartását, ami megszépiti ezirányu erőfeszitésünket. Karácsonykor az enber szíve lobog, a lelke ünnepi díszbe öltözik, eképpen kell díszbe öltöztetni a karácsonyfa mellett jóizléssel, szépérzékkel ünnepi asztalunk is, amejet megtisztelnek a karácsonnyal kapcsolatos dolgok is, amejeket jobb, ha eszünkbe vésünk.
Mer minek is az ünnepe a karácsony? A szeretet ünnepe meg a kisjézuskáé, aki a jászolba nyugszik, meg a télapóé, aki piros kucsmájába dörmögve járja az uccákat, hogy megajándékozza azt, akit kedvel, és virgácsot osszon ott, ahol ez feltétlen szükséges, de minnyájan érezzük lelkünk legméjjén, hogy ez a virgács jóindulatbol fakad, tükrözve és ezzel emelve is a karácsonyi izzók fényét, meg a fenyőfáé, amej feláldozza magát érettünk, hogy a nappaliba magán hordozza a karácsony összes jellegzetes jegyét, amejeket felaggatunk rá, meg az angyalkáé is, aki az éjj sötétjébe jelenik meg, így hozva a jó hírt, hogy itt a karácsony, és kezdhetünk neki a szorgos sütés-főzésnek.
Asztalunk ijenkor legyen szép és természetes. Fejezze ki, amit a karácsony szinbolizál szivünkbe, ami például a szeretet, amej mindent átjár jelenlétével, amikor végre eljő az ideje. A szeretet szine a piros meg a pink, ami kis szivecskékbe nyilvánul meg, mikor ajándékba adunk eggymásnak dolgokat ijenkor meg például valentinnapkor, amej szintén a szeretet ünnepe, amikor eggymásnak kis figyelmességekkel kedveskedünk, amejeket a trafikba vettünk. Legyen hát ezér az asztali teritő szine piros meg pink szinü, hogy ne szégyeljük, mijen érzelmek feszitik keblünk, és ábrázoljon kedves jeleneteket, vagy lehet angyalkás is, amej kicsinységével kifejezi gyermeki létünk ebbe a nagy világba, amejbe erre arra fordítjuk életünk aranykerékpárjának kormányát, hogy végül minden este ugyanoda kössünk ki az élet habzó tengerén, ottan eggyengetve lelkünk útjait eggy kis fröccsel vagy méjjízü jóminőségü kézműves felessel, hogy másnap is legyen a lelkünkbe erő elmenni ugyanoda.
Ne sajnájjuk rárakni kedvenc porcelán edényünket, amejet mekkiméltünk a csabdosástol, amikor nézeteltéréseket próbáltunk házilag megoldani a kocsmáros értő és szakszerü közreműködése nélkül. Nem árt, hogyha aranymintás szép szegéjjü tányéraink vannak ijenkor, hogy méltóképpen foglalják magukba ünnepi levesünket meg a rántotthúst rósejbnival, amej illatával már messziröl is csak az ünnepre emlékeztet bennünket, hát még közelröl, amikor halványsárga majonézzel vagy méjjtüzü kecsuppal díszitjük, akár a karácsonyfát.
Italunk méltó edénye is szép legyen. Szép kis kupicákbol igyuk mértékkel, eggyenként, ne sajnájjuk elővenni legdíszesebbjeinket, amejeknek csillogását csak a rajta lévő szép ábrák szakitják meg időröl időre, amejek emlékeztetnek bennünk az élet forgatagára, és az abban megforduló számtalan szeméjjre és dologra. Ijenkor minőségi italt ihatunk csak, mer attól válunk kellően emelkedetté, hogy méltóvá váljunk a szeretet ünnepéhez.
Ünnepi asztalunkra az étel meg ital mellé kerüljön még szép dísz és gyertya, amivel azt szinbolizáljuk, hogy ami fontos az életbe, az nemcsak az evés meg az ivás, hanem bennső tulajdonságaink is. Ezér kell megbecsülni a szép nótát, és ne szégyeld kedves olvasó, ha elérzékenyülsz eggyiknek vagy éppen eggy másiknak a hallatán, mer velem is számtalan esetbe előfordult már ez, de most nem ezt tartom lényeges mondanivalómnak. Épp ezér kell elővenni ijenkor legszebb asztali díszeinket, amejek kedves emlékeket ébresztenek bennünk vagy szépségükkel kápráztatják el lelkeinket. Lehet e dísz bármi, szép pillangós alkotás vagy asztali rozmár, amejnek még nem tört ki a foga, de mivel a karácsony nemes ünnep, most hagyjuk a műanyag alkotásokat amejjel más napokon kedveskedünk szivünk választottjának, aki nagy érzéseket ébresztett bennünk a vidám hangulatba, nemes anyagból való díszeket használjunk, akárcsak az étkészlet, és legyen mondjuk festett porcelán vagy színes üvegböl készült kisvirág, vagy ha akad otthon szép szobor vagy különleges formáju gyertya, avagy gyertyatartó, itt az ideje annak, hogy mindezt szépen elrendezve a feltálalt ételek közé hejezd izlésesen, eleggyengetve az asztalon mindenfelé, hogy ne jusson belőlük sehova se túl sok, se túl kevés.
Ha így teszel, te is meg fogod látni, hogy az ünnep lelked méjjéig hatol, és méltóképp várhatod ujjra az ezután következő hétköznapokat.
Önök szoktak kisangyalkákat?
