Örülök, hogy megoszhatom veletek ezt a szép történetet, amej nemrég történt a krimóba, és szeretném, ha mindenki okulna belölle, és ha nem itélne senki se elsőre arrol, hogy mijen szerencsétlen is az enbertársa, éshogy lehet jókat gondolni afelöl az enber felöl, mégha eggy kicsit hüje is meg habókos meg nemtuggya igensokszor, hogy miccsinál, ugyanis történt eggy napon, hogy a Károj megivott eggy felest, utánna pedig még néhányat amejtöl annyira elbódult, hogy megtántorodott, utánna meg belezuhant a méjj bódulat iszamos árjaiba, ahol mekkapaszkodni se volt mibe, és bekeletet látnia, hogy legbölcsebb csak sodródnia az árral, mer azok a jelenségek úgyis csak amiket a feles kihozott a saját csökött elméjéböl, utánna meg elkezte meglátni a dolgokat, és eccercsak látta ám, hogy azok a dolgok néha valamik néha pedig nem, és az eggyik ijenbe hirtelen ráismert ömmagára, ahogy éppen megy a kínai piacra a zsebébe eggy dolloggal, amejet el kivánt adni, hogy feleshez jusson, hogy megigya, utánna pedig még néhányat, utánna pedig maj elbódul és megtántorodik, hogy maj beleessen a bódulat iszamos árjába, ahonnan majcsak akkor jöhet ki, ha azok a bizonyos molekulák elvándorolnak az agyábol eggy tejjesen másik hejre, ezér asztán úgy gondolta, hogy elbeszélget magával, csakhogy nagyon sietett, és már nem volt magának ideje vele beszéklgetni, ezér inkább a földön keresgetett még eggy kis pénszt, hogy legyen miböl felest innia, és amikor megtanálta, akkor már kezdett eggy kicsit nyiladozni a szeme, és már lassan azt is észrevette, hogy már megin csikket dugtunk a fülébe, de jólesően gondolt az álmába tanált pénzre, csak sajnoshogy mire felébrett, azt addigra valaki már elitta, ezér megin üres volt a zsebe, de aztán megszánta a kocsmáros, és adott neki hitelbe, nehogy elpusztujjon szegény a nagy megrászkóttatásba, és megállapitottuk, hogy ez a történet igen szép véget ért, éshogy kellene ijennek ezután mindennap történnie a krimóba, mer sok benne a tanulság.