Mondta az Iboly, hogy ő mostan igen menő dologra –gasztrobloggerkedésre- adta a fejit, mert mi az, hogy csak a Büdös Józsinak van gasztroblogja, pedig  nekije már a nagymuterja is osztotta a gangon az észt, amikor a handlés Rózsi volt a szomszédjuk, mert az alkudni a tréflire meg ordibálni a részeges férjével tudott, de egy rendes marhapacsnis pörköltet azt nem.

Mi meg csak bólogattunk neki, mert köztudott, hogy aki manapság ad magára, az a HN1-et is minimum szűzérme-influenzaként kapja el, de a bennfentesek borjúbélszín tournedos-influenzánál alább nem adják.

Ténység, hogy a nagyi nagyon értett a konyhához, nem véletlen, mert jánykorában, amikor még 125 G-s kosarat hordott, és a nagypapi csipás szemeivel sem csak a bibircsókig látott el az orrán, hanem az felettébb kigúvadt, de még a bajuszát is meg-megpödörintette, ahányszor az a szép kigyúrt debella, a későbbi nagyi ellejtett előtte, a promenádra menvén. A Miselle akkor még nem nagymuterjával kart karba öltve.

Hogy jön ide a nagyi szépségessége? Sehogy, de ez senkit ne zavarjon.

Na szóval, a nagyi igen előkelő úrinő volt, még a szalvettát is szalvettával fogta meg.  Főzni azt meg  nagyon tudott.  No, nem azért, mert finom lett volna, mondhatni még az éppen elmegy szintet sem ütötte meg, de azok a hangzatos nevek, az a monarchiás, biedermeier báj, ami belengte őket, hát az volt, amivel a nagypapit a gyomrán keresztül, na meg a farkán keresztül is. Persze azt csak szigorúan szalvettával, mert az úrinő, az úrinő, még ha a nyócba is viszi lakni az ő hites ura, mert az olyan málé volt, hogy megélni is épp hogy csak, nem is volt neki havi 200 fixe, ezért eléggé nyögvenyelősen viccelt, ami rá is húzódott a gyomrára.

A Jolánka, aki a Béla bácsi –a nagyi férje- húga volt, mindig is mondta, hogy nem a Béluska humora rossz, hanem a nagyi főztje. De ez nem zavarta a nagyit, ő csak mosolygott ezen, mert tudta, hogy a Jolánka csak irigykedik, mert őt nem akarta elvenni senki, hiába kommendálták, még a féllábú Dezsőnek sem kellett. Hogy miért nem? A szaga volt a baj, mert az volt nekije. Szegény vén-lehány-anyaként halt meg, mert egyszer a Ligetben meghágta az egyik hintáslegény, annak szénanáthája volt, ezért nem érezte a Jolánka kipárolgásait, de feleségül már nem vehette, mert agyoncsapta az egyik körhintásló. Ebből az elhálásból született Edömér, aki a Büdös Józsi apja, tehát urbánlegend, hogy a Józsi nem mosakszik, genetikus eredetű az ő odőrje, de ez már egy másik történet.

A nagyi meg nem csak úrinő volt, hanem hát, igen-igen procc is. Ha ma is élne, biztos kiérdemelné a legsznobabb gasztroblogger címet. Még a szarból is tudott várat építeni, akarom mondani, a legprolibb étket is fel tudta turbózni megfelelő névadással.

Ímhol néhány receptje:

Olvasztott-dermesztett mangalicalényege kovászos lisztfelfújt kanapén

Vajjal szelídített überbrutál fokhagymapüre-dörzsölmény toast-ágyon

Apróra őrölt bulgur tehénfröccsben párolva, porított Mexikó kincsével

Habart jércetojadék hírtelen sütve

Konfitált libasnack, metélt hagymaringlivel, fleur de sel-lel összerázva

Kapros fokhagymás lében marinált uborka kenyérborítással

Burgonya gratin  sertésbélbe töltött fűszeres hússal és tikmonnyal rakva

Komposztált konyhakerti vegyes zöldfélék zsülienre vágva

Köménnyel szofisztikált pirított gabonaörlemény-szupé tojás fátyollal

Bikkfán füstölt sertés fardagállyal töltött roppanós héjú miniatür buci

Csípős-pikáns fűszerekkel érlelt, szoptatós juh tejéből készült túróhabarcs

Mustárral körített sertésspecialitás, á la kálvinista Róma

és hát végül az ő erőssége, ami világhírűvé, Béla bácsit pedig epe-zölddé tette, a

Népiesch delikát geműze karotta-félékből, retúrjeggyel.