Véletlenül elolvastam eggy szótárba, hogy ha pán-nal kezdenek eggy szavat, az aszt yelenti, hogy minden meghogy összes ojjyan, amijjyen szavat hozzáraknak. Például a páneurópaji aszt yelenti, hogy minden vagy öszes európaji.
Na mostan eszt a hüjyébbjye nem érti és mindefélét összehordanak.
Aszt monták például, hogy eggy fitszkó pánsípon jáccik. Na aszt megnézném, hogy az öszes sípon jáccik a mókus! Vagy mindeggyiken. Méghogy pánsíp! Mer hüjyék.
Asse tudom, hogy miér haggyák, hogy az ókoriak eszejárását nem ismerő enberek elnevezzenek dógokat, mint például a páncél! Höhö! Minden cél, mi? Az a baj, hogy mindengyik ostobák használhatják a szókat, nemcsak a hozám hasollóan müvelt és kifinomult népek!
A Károj el akarta vinni Ibit a nászútból, amikor Ibi bepityókázva ott álldogált a zucca közepin, és éppen jött a Petákos Mici szép fehér ruhában ety naty tömeg elelyén. Ibi monta, hogy már pedig ő nem áll el a nászútból, mer szerelmetes Károjba, aki szerelmtees Micibe, és külömben is Micinek a lyó édesanyát.
Erre Károj odabaszott egy sárgombocót, de Ibi hanyateset, és Károj Mici fehér ruhályát taláta el.
Ez angolul van, és aszt yelenti, hogy nagyon drágán akarunk megnézni valamit, hogy mongyuk felvágjunk a csajunk elöt, vagy a haveroknak, meg akkor is mongyuk, ha nem akarunk valakiket beengedni a buliba, és aszt mongyuk rá, hogy víájpí buli, és nem jöhet be, akit nem akarjuk. Na mongyuk el tunnék kébzelni eggy víájpí krimót is, ahová nem jöhetnének be akárkik, csak a szemrevaló fehérnépek a nagy cickóikkal és mink, a törzsvendégek, csak az a baj, hogy akkor bisztossan nagyon drága lenne, akkor viszont több segéjy is kellene, végső esetben eggy jó munka.
Izé, mi, hoty is montyam, hogy megércsétek, csak hogy ne tűnnyön furcsának, hogy új valaki ír itt valamicsodát, na a léneg az, hoty van ety elcsépelt szóviccem, mos nem csinálok hozzá semmijen faksznit, mer mos mety a mecs:
Mit mormogot Röngeny a sugárszás feltalálása előti estén mikó bedőt az ágyba?
Inen má csak ety ugrás a sugár.
szevúsztok!
pisi: tuttam én, hoty elbaszok valamit, már nem is mety a mecs.
Nállunk is szokta csinálni az Éva, de ojan csúnya dolog, hogy mindig felháborodunk rajta, amikor nézzük, ezér nem mondom meg, hogy hogyan kell, egyébként meg szereti a zenés táncos filmeket.
A Bű hegyen élő ősenberek összeesküttek, és eggy sejtet alkotva fojtatták a mahinációkat. Volt eggy hímbirkát ábrázoló szobruk, aki nem tudott beszélni, és mindig őt rugdosták, ha dühösek voltak, ezér mindeggyikük lesántult, mer kemény cinkből volt, és megette őket az ellenség. Leszármazottaik itt-ott még megtanálhatóak, de népük legaláb öt-hat generáción át tejjesen ki volt pusztulva. Ma már nem szoktak összeesküdni, és legtöbbjük az ortopéd mesterséget választotta hivatásul. Van eggy három meg eggy hatéves gyermekük, gyakran rendeznek grillpartikat, és mindig átkisérik a vak néniket az úttesten.
Uppdate: A történetbe eggy nagyszerű erkölcsi tanulság van elrejtve.
Mondta az Iboly, hogy ő mostan igen menő dologra –gasztrobloggerkedésre- adta a fejit, mert mi az, hogy csak a Büdös Józsinak van gasztroblogja, pedig nekije már a nagymuterja is osztotta a gangon az észt, amikor a handlés Rózsi volt a szomszédjuk, mert az alkudni a tréflire meg ordibálni a részeges férjével tudott, de egy rendes marhapacsnis pörköltet azt nem.
Mi meg csak bólogattunk neki, mert köztudott, hogy aki manapság ad magára, az a HN1-et is minimum szűzérme-influenzaként kapja el, de a bennfentesek borjúbélszín tournedos-influenzánál alább nem adják.
Ténység, hogy a nagyi nagyon értett a konyhához, nem véletlen, mert jánykorában, amikor még 125 G-s kosarat hordott, és a nagypapi csipás szemeivel sem csak a bibircsókig látott el az orrán, hanem az felettébb kigúvadt, de még a bajuszát is meg-megpödörintette, ahányszor az a szép kigyúrt debella, a későbbi nagyi ellejtett előtte, a promenádra menvén. A Miselle akkor még nem nagymuterjával kart karba öltve.
Hogy jön ide a nagyi szépségessége? Sehogy, de ez senkit ne zavarjon.
Na szóval, a nagyi igen előkelő úrinő volt, még a szalvettát is szalvettával fogta meg. Főzni azt meg nagyon tudott. No, nem azért, mert finom lett volna, mondhatni még az éppen elmegy szintet sem ütötte meg, de azok a hangzatos nevek, az a monarchiás, biedermeier báj, ami belengte őket, hát az volt, amivel a nagypapit a gyomrán keresztül, na meg a farkán keresztül is. Persze azt csak szigorúan szalvettával, mert az úrinő, az úrinő, még ha a nyócba is viszi lakni az ő hites ura, mert az olyan málé volt, hogy megélni is épp hogy csak, nem is volt neki havi 200 fixe, ezért eléggé nyögvenyelősen viccelt, ami rá is húzódott a gyomrára.
A Jolánka, aki a Béla bácsi –a nagyi férje- húga volt, mindig is mondta, hogy nem a Béluska humora rossz, hanem a nagyi főztje. De ez nem zavarta a nagyit, ő csak mosolygott ezen, mert tudta, hogy a Jolánka csak irigykedik, mert őt nem akarta elvenni senki, hiába kommendálták, még a féllábú Dezsőnek sem kellett. Hogy miért nem? A szaga volt a baj, mert az volt nekije. Szegény vén-lehány-anyaként halt meg, mert egyszer a Ligetben meghágta az egyik hintáslegény, annak szénanáthája volt, ezért nem érezte a Jolánka kipárolgásait, de feleségül már nem vehette, mert agyoncsapta az egyik körhintásló. Ebből az elhálásból született Edömér, aki a Büdös Józsi apja, tehát urbánlegend, hogy a Józsi nem mosakszik, genetikus eredetű az ő odőrje, de ez már egy másik történet.
A nagyi meg nem csak úrinő volt, hanem hát, igen-igen procc is. Ha ma is élne, biztos kiérdemelné a legsznobabb gasztroblogger címet. Még a szarból is tudott várat építeni, akarom mondani, a legprolibb étket is fel tudta turbózni megfelelő névadással.
Józsit az apja focistának szánta, de mindig csak a konyhába lógott, és piszkálta a fogát eggy fogpiszkálóval, úgy várta, hogy eccercsak eggy híres focista lessz belölle, de nem lett, ezér kicsapták dolgozni, és csapos lett, utánna mindenféle alkalmi munkát elvállalt a ganajozástol kezdve a segédstrici mesterségig, csakhogy a ganajozáskor annyira beleivódott az az érdekes szag, amit a lótrágya ereszt ki magábol, hogy ezután már mindenki csak a Büdös Józsinak hívta, és ez maratt a védjegye. Állitóllag csak mekkelet volna mosdania, de ez csak városi legenda, mivel senki sem ellenörizhette.
Azt már kiskorába lehetett tudni, hogy hajlama van a gasztronómiához, hiszen mindig ott lógott eggy finom fogpiszkáló a szájába, de karrierje eggy véletlen baleset következtébe kezdődött, amikor hirtelen megellett a szakácsnéni eggy krimóba, legalábbis aszmonták, ahol épp tartózkodott, és valakinek gyorsan mekkellet sütnie a rántottát, mer ott tartószkodott a tulaj eggyik barátnője, és éhségébe a felespoharakat vagdosta a földhöz, és Józsi ojan rántottát sütött, hogy mindenki a csodájára járt, még eggy kis csirkeaprólékot is belemorzsolgatott a tányérba, amit a hűtőbe talált, és eggykét evőkanál kecsuppal fűszerezte. Ettől kezdve meredeken ívelt felfele a karrierje, és ünnepelte a közönség, mer legendássá váltak a fogások, amiket készitett. Kecsuppal ízesitett csirkeaprólékos rántottáját mindig étlapon tartotta, de csinált kolbászos, májkrémes meg töpörtyüs rántottát is. Megvadultak volna érte a lányok is, ha nem lett volna meg az az érdekes szaga. Sokak szerint ételeinek is ez kölcsönözte a legyőzhetetlen bájt meg a könnyedséget, hiszen a trágyaszag sokszoros higitásba pikáns fűszeres illattá nemesedik. Ezt hívják máskép homeopátiának, aminek a bélgyógyászatba fontos szerepe van, ha az enber eggy természetbúvárhoz jár titokba a bánatával meg a facsarodással, ami belülröl űzi-hajtya mindig új utakra oda meg vissza.
Híresek még a felfújtjai, amiket néha eggy kicsit megéget, ezáltal ojan egyedivé válik a konyhaművészete, hogy azt senki nem bírja utánna csinálni, és a banános csokis desszertje, ami úgy készül, hogy összenyomkodja a banánt villával meg eggy kis vajjal, cukrot tölt bele, és mekküldi eggy nyelet tejszinhabbal, ezután csokit reszel rá, és beledarál az egészbe néhány pilótakekszet. Finom ropogós lessz tölle.
Végezetül ájjon itt két tanulságos történet, amej nem a Büdös Józsival esett meg, hanem velünk, de tanulságot szolgáltat mindenkinek, aki az evés után érdeklődik.
A fasírt
Eccer meghívott mindenkit magához a Miselle a krimóbol, hogy konfitájjon, és ugy csinálta az ételt, hogy összekeverte a darálthust a kenyérrel meg tojással, és jó sok borsot is tett bele, hogy jól felszivja a felest, ezután öszekutyulta az egészet eggy tálba, utánna meg betette a sütőbe, asztán elment a Jocóval a spejzba konfitálni, mi pedig megfigyeltük a kulcsjukon át, és montuk a Károjnak, hogy addig figyejje a fasirtot, de a Károj elalutt a széken és szerencsére, amikor feldöntöttük a polcot, hogy mejikünk férjen oda a kulcsjukhoz, az a Károj fejére esett, és nem zuzta ösze a sütőt a fasirtal, most pedig a jocó épp kórházba van, mer mirigye van neki, mi pedig hát deszivesen mekketyintenénk addig a Misellet.
Csokoládéegérkék
Nemsokkal szeretet uszkárja elhúnyása után pedig a Lujza hívott magához minket vendégségbe meg, és a sok finom falat közül kirívott a Lujza kedvenc csokoládékrémje, amejnek a receptjét elmonta nekünk, hogy amikor a szíve meg a lelke végre eggyesül a szeretett uszkárjával, akor ne mennyen a finomság vágya ki a világból.
Hozzávalók. Körtekrémmel töltöt nugát, meg cukor meg tej meg margarin meg tojássárgája meg szekfűszeg, meg ha eggy kicsit kirugnánk a hámból eggy kis feles, lehetőleg körteízü, mer az harmonizál a körteízü csokitöltelék zamatával, meg eggy kis keményitő.
Elöszöris a lujza a tojássárgáját azt elkeverte cukorral meg a vajjal, majd felöntötte eggy kicsit körteízü szesszel majd a töltöttnugátbol kiszette a tölteléket, és piheni hagyta eggy félórácskára, a töltelék nélküli csokit meg beletördelte eggy lábos tejbe, és felolvasztotta, majd, amikor ez megvolt beletett eggy kis szekfűszeget, majd néhány kanál cukrot, hogy finom édes legyen, és a végén öszekeverte a tojásos krémel. Majd amikor mindezzel megvolt belekeverte óvatossan a keményitőt, hogy ne csomósoggyon meg, és akkor besürüsödött. Na akkor már majnem kész volt a finom deszert, ekkor a pihentetett körtekrémet öszekeverte eggy kis felessel, érdemesebb télleg ehez a körteízüt választani, nemcsak a zamat miatt, hanem mer a minőség is fontos szempont, és amikor a krémből kicsi egérkéket szaggatott a tányérunkra, akkor utánna a szaftot, amit a körtekrémböl nyert, azt rácsorgatta. Mondanom se kell, hogy nem maratt eggy csepp se, csak a Károj mindig köpködött, mer neki jutott az összes szekfűszeg. Ínyencek nápojival is mártogathattyák.
Nagyszerü ujjitással lepte meg az enbereket a Ferenc, mer vett a piacon eggy nagyon vékony lánpát, és beleállitotta a felesébe, hogy világiccson a feles, csak asztán a lánpa elalutt, és soha többet nem ébrett föl, ígyhát eltemettük a homokba, hogy fényeskeggyék örökké a másvilágon, ahová a lánpák lelke is csak halni jár, utánna meg hozott eggy asztali lánpát, hogy beleteszi eggy korsó felesbe, hogy asztán a Miselle elaléjjon tölle, és mekketyinthesse, de amikor beletette az asztali lánpát a korsó felesbe rángatódzni kezdett, és az Ibi mesterségesen lélegesztette, és beledugta a nyelvét a Ferenc szájába, ettöl a Ferenc tejjesen elájult, az Ibi eggy picit habos lett, a korsó feles maradékát pedig megittuk, úgyhogy mindenki jól járt.
Kodály Zoltán -Isten nyugosztalja- már nem lehet közöttünk. Pedig az ének továbbra is száll szájról-szájra, mert a nép ajkára dalt penderít mostanság is, ha valami a szívét nyomja, vagy éppen felderíti.
Jártamban keltemben magam is igazi gyöngyszemekre leltem, ezeket fogom a "Száll az ének..." sorozatban közkinccsé tenni. Ha Önök, Ti is leltek ilyenre, bátran tegyétek közzé!
Íme az első ilyen gyöngyszem, a leánycsúfoló:
Lehetsz bizony, kisangyalom, te a falu szépe, olyan vagy mint zsidótemplom utálatos képe.
De! (itt az éneklők égnek emelik mutatóujjukat)
Ha mosóporod kiveszi a vörösboros foltot, felhúzlak én, kisangyalom, mint kovboj* a koltot.
De! (mutatóujj égnek)
Mielőtt te ideindulsz telefonálj menten, mer' mire te idevergődsz én már el is mentem.
Hát nem gyönyörű, ahogy a nép ajkán manifesztálódik a szubkultúra?
*A "kovboj" szó szándékosan lett ilyen módon, fonetikusan lejegyezve az eredeti "cowboy" (e. kb.: káuboj) kifejezés helyett.
Ferenc például majdnem minden hétvégén kirándul a tóra, mert szereti a halakat. A halak nem szeretik, mert kifogja őket, és ez nekik nem jó, mert csak a vízbe szeretnek lenni. Továbbá Ferenc renszeresen visz magával sört is, mindig a legolcsóbb fajtából, mert anélkül unatkozna. Ebből látható, hogy Ferenc nagyon okos ember, mivel elvonul a sörrel, így nem kell osztoszkodnia.
Na mostan ez eggy igen bonyolult, tudományossan méjy dolog, nem is értik meg a világba, csak kevessen, mer nem ojjyan okossak, mint én vagy pláne a ferenc, nem képessek ojjyan lényegileg megragadni a tudomány eredményeit.
Na mostan ez a pillangóhatás aszt yelenti, hogy ha pekingbe megrebbenti a szárnyát eggy lepke (tudományossan pillangó), akkor nyújorkba esni kezd az esső. Na mostan a buták eszt konkrétan veszik, pedig nem is pekingbe kell rebenteni, esz csak szinbóleum, mer aról szól, hogy valahol rebent a lepke, és valahol máshol esik az esső.
Namostan aszt értem, hogy nem lehessen tudni, hogy hol kel lepkét rebenteni a nyújorki essőhöz, de láttam a multkor eggy tévében, hogy nyújorkban sok pénzér locsolják az uccákat, mer hőség van. Mér nem küldenek ki eggy lepkés embert a világba, hogy mekkeressék aszt a hejyet, ahol rebenteni kell az ottani essőhöz. Bisztossan ócsóbb lenne, mint a sok locsolás. Ha meg túl sok az esső, akkor összefogdoshatná a lepkéket, hogy elájjon.
Namegasztán az ensz is nyújorkba van, és azokis eggy csomót fizetnek a székházukér meg a tejporér, amit odaadnak az aszájysujytotta gyerekeknek. Elég lenne annyi, hogy a nyújorki lepkésember tapasztalataira épitve körbeküldik a saját emberüket a világba, és megnéznék aszt, hogy hol kell rebbenttetni azér, hogy essen az esső az aszájysujytotta gyerekekre meg a tejporra.Ahol a nyújorkos már rebentett, és nem esett az esső a gyerekekre, oda már nem kell mennie az enszes embernek.
Nem akarok nóbeldijjat, csak tripla segéjyt, meg ingyenfeleseket, barackízűt.
Az Ibi pofonvágta a Károjt, mer idegi eredetünek nevezte és azt is monta, hogy genetikusan pókallergiás, utánna a Károj kölcsönkérte az Ibi összes valéniumát a ridiküljéböl, ami a tengerimalacok számára volt fentartva, és fizetés nélkül elment, vett magának útközbe eggy üveg rumot meg csipszet, hogy legyen rágcsálnivalója közbe, otthol bekapcsolta a tévét, kikészitette a valéniumokat meg eggy spárgát, hogy felkösse magát rá, és eggy bicskát, hogy felvágja az ereit, utánna meg bekapcsolta a tévét, megitta a rumot és elalutt, másnap pedig frissen jött be a krimóba, és monta, hogy az öngyilkosság eggy felszabaditó élmény volt neki, és javasolta, hogy mindenki próbájja ki, mer neki bejött.
Ez ókoriul van, és akkor kell használni a szót, ha már nem lelünk számunkra kedves baktériumokat a beleinkben, és szeretnénk, ha visszajönnének. Azt ugyan nem tudom, hogy miért mennek el, állítólag egy Anti nevű személy miatt, és azt se tudom, hogy hova kell mondani a szót, mer én nem tudom a saját beleimbe belemondani, lehet, hogy ehhez kell az orvos, hogy belemondja, mert attól állítólag visszajönnek. Már hogy a bacik.
Ennek a dolognak van két nagyon fontos tanulsága: ne engedjük, hogy valamiféle Anti belesustorogjon a beleinkbe, és az, hogy mindig legyen kéznél egy másvalaki, aki belesustorogja, hogy probiotikum, mert sose tudhatjuk. Na persze csak akkor jó, ha nem Anti, mert akkor kioltják egymást a hatások. (Ezt nevezik Interferenciának. Ez valami okos dolog lehet, mert benne van Ferenc is.)
Micsinájjon az enber, ha beleakatt a májkrémböl eggykét ölesebb darab a fogába? Hogyan is lehet fokpiszkálót hajtogatni? Kell kérni a kocsmárostól eggy ojan cédulát, amire a fogyasztást szokta felírni, de ojat, amit már nem használ, mer nehéz lenne utánna kihajtogatni, és fel kell tekerni, de ferdén, hogy hegyes legyen, ami ojan, mint eggy kúp, vagy mint eggy űrsikló, vagy ojan inkáb, mint a világmindenséggel érinkező dolog, ami közvetíti a nedveket az életadó energiákba, és óvatossan bele kell illeszteni asztán a fogak közé, hogy ne horpaggyon be a hegye, mer ha behorpad, akkor lehet kérni ujjabb papírt a kocsmárostól, és ha elég ügyesen lavíroztunk vele a fogzománc árnyékába (egyébként a fogzománcot majd elmesélem késöbb), akkor kipiszkálhattyuk a bosszantó galacsinokat a szánkból, és további szép napot kivánok mindankinek.
.jpg)
