dolgok

Monta a kocsmáros hogy behajtya a kinlevőségeket, és állitólag ezér nem is szabad a krimó elött smárolni, hanem be kell jönni, és ez egészen addig tart, amig meg nem lessz az stabilitás meg árstopp, ami nem baj, mer a hidegbe senkinek sincs kedve kimenni, meg kinek van kedve a Lujzával smárolni, a Miselle meg nem smárol senkivel, mer ő mindig fontos ügyeket intéz, és nemmindig van a kocsmába, és nem lehet őt mekketyinteni se, mer szerinte nincs rá keret, pedig csak eggy része dőlt ki, amikor az Ibi eccer bement titokba a férfiklotyóba, és senkise gondolta volna, hogy a Miselle ijen szégyellős, hogy csak zárható ajtó mögött hajlandó ketyinteni, bisztos attol fél, hogy kilesik, mint a multkor a Károjt, pedig nállunk soha nem történik ijen, mer mindenkinek megvan a jóérzésü gondolkodása, máskülömben a kocsmáros eltanácsolta volna az enbert, hogy mennyen a szomszéd uccába inni, mint eccer a Károjt, amikor elfogyott a pénze, pedig akkor még stabilitás volt, és megvolt még a felesnek az áfatartalma, mint a régi szép időkbe ahogy a kocsmáros eszt szellemesen megfogalmazta..

Sajnoshogy a Lujzának beleégett a szivébe, amikor meghalt tavaj az uszkárja, mert tavaj meghalt az uszkárja szegénynek, és nem tuggya, hogy kihez fordujjon eggy kis lelki segéjjér, és monta a Ferenc neki, mer a szókincse elég igényes, hogy nincsen garancia neki se arra, hogy visszanyeri a lelki eggyensúját valaha is, legfejjebbb majd a következő évbe, amikor majd letelt már a gyászév, a jósnő pedig aszmonta, hogy nem ég bele semmi az enber szivébe, amit maradandóan ki ne lehetne égetni, és hogy ha a viágeggyetem pulzusán tartya a verőerén a kezét, akkor maj meghajja az ujj világ eljövetelének a virágzását, és lelkével pedig röbdösni fog, mint a pihe, amejet megmártottak elötte az örökkévalóság aranyporos vizébe, és ezér a tanácsér csak eggy felest kért a Lujzátol, akinek nem sikerült kiégetni a gyász beégett plazmáját a szivéböl, csak az abroszt, mer neki ma semmi sem sikerül, és ojan szerencsétlen, hogy még a retiküljéböl is kihullottak a kacatok, meg az ojan kis dolgok, amikről csak a nők tuggyák, hogy micsodák, de ojan fényesek, ahol még nem pattokzott le rolla a festék, és akkor a károj rálépett az eggyik ijen rúzsára, amitöl piros lett a cipője meg az orra, és akkor a Lujza akkorát zokogott, hogy megeset rajta a szivem, és a kis szőrök ellenére, amik kinőttek rajta a bánattol, akkor keletet megvigasztalni, de nem ketyintettem meg, de utánna elmonta nekem, hogy hiába készült arra már kiskorába, hogy eggy urinő lessz belölle, nálluk mindig alkoholba fojtották a mámorukat, és akkor elhatározta, hogy eggy szentéletet fog élni, és megmenti az álatokat, és attol kezdve hazavitte mindig a kis bogarakat meg csótányokat, akiknek a rossz gyerekek mindig kitépték a karját meg a lábát, és szoritókötést tett rájuk meg dunsztosüvegbe dukta őket, hogy ne fázzanak meg, és asztán adott nekik kalmópirint, hogy gyorsabban gyógyujjanak meg, de az apja mindig kidobta őket a kukába, ezér mindig ujj bogarakat keletet neki keresni, ezér a szomszéd gyerekek mind direkt neki tépkették a bogarak lábát meg szárnyát ki, hogy legyen mindig kis jószágja, akiket mekkeletet mentenie, és asztán mindig kidobta a papája, amikor alkoholos befojásolcság alatt ált, és ettöl kezdve lelki sérülések nőttek a belsejébe, és csoda, hogy eggy úrinőnek sikerült lennie és megmaradnia a vérzivatarba, éshogy az ő uszkárja eggy szép ajándék volt neki az élettöl, hogy kárpótojja őt mindazér a sok kis rovarér meg bogárér, akiken nem sikerült végrehajtani a megmentést, és most hogy az is elhagyta, hogy a teremtő kertyébe ugrándozzék, ez nagy lelki törést idézett elő benne, ugyhogy meg is ittunk még eggy felest.

Monta a Ferenc, hogy minden nő szűszkurva, mer nemengették, hogy felemelgessük a szoknyájukat, mongyuk a Károj az speciell be  is akart bújni a szoknya alá, de a lányok sikongattak, amikor nagyviccesen felhorkantott eggyeggy lány lábai alatt, pedig még ők bisztatták rá a tegnap este, amikor sírván borultak mindenkinek a nyakába, hogy mosmár igazán meg fognak javulni, mer a kocsmáros az volt ojan rendes, hogy reggelig megengette, hogy ott mulassunk a krimóba, és állitólag mindenkit megszúrt a borostájával, utánna meg monta, hogy bújik az annyuk pönpöcse, asztán hamar elszenderedett, és aszt sem várta meg, amikor a Pityu nyilvános eljegyzést tett a Bözsi lányát illetően, asztán kupáncsapták eggy tányérral, mer kiáratt belőle a perverzitás mindent elöntő mocsara, asztán késöbb megszámolta inkább a szőröket a Bözsi hátán, aki eggy adott pillanatba bevallotta neki, hogy máshogy érez, éshogy mindenekelött eggy nagy kefére vágyik, másodsorba pedig, hogy jól mekkényesztessék a kényes valagát, amit korábban a Károj próbált megpuszilni mindhiába, mer amikor odaért volna a Bözsi akkorát fingott, hogy kikeletet menekülni eggy időre a krimóbol a hidegre, utánna meg szokás szerint beledugtuk a fülébe a cigaretta csikkeket, ahogy ott alutt a sarokba a széken, de boldog heppiend lett a történet vége, mer asztán végül a Bözsi ünnepéjjesen neki igérte a lánya kezét a Pityunak, csak mekkel még nőnie, mer akkor lessz majd nagykoru, és a többire nem emlékszek.

Egyépként meg ma kivételesen berugunk, mer ma a kocsmáros sokáig tart nyitva, és eggy nagy mulaccságot rendez, mer ahogy a jósnő monta átlépünk az eggyik másvilágbol a másikba vagy pedig aszt monta, hogy a másik átlép, az eggyik ittmarad, vagy nem lép, csak kinyílik, asztán meg bezáródik eggy ajtó, amibe ha belelépsz akkor mosmár nemtom, hol leszel, és erröl jut az eszenbe, hogy a multkor a Károjnak térdig szaros lett a gatyája, de ez nem ide tartozik, hanem eccer eggy enber otfelejtett eggy verset az asztalon, amit ott írt ketten a krimóba.

Rájárt a rúd a Kovács családra,
de aztán elcserélték gázpedálra
a kovácsék legkisebb gyerekét,
a Jenőt,
elküldték zongorázni, hogy mielőbb
megerjedjen a cseresznyebefőtt,
és ne legyen mindig szem előtt
a Jenő,
amikor különben is baszni akarnak,
éjjel nappal dugnak-kúrnak,
időnként az orrukba túrnak.

Aztán jött a végrehajtó,
az a lábujjra koppantó,
és mindig szappantartó
van a táskájában,
istálló a szájában,
felmosóvíz az agyában,
de azért mégiscsak megjött,
még az adó bevallása előtt
kiborult a cseresznyebefőtt,
éppen a Kovácsné előtt,
aki ettől dührohamot kapott,
mielőtt beleharapott
a Kovács makkocskájába.
 

Aszmonta a Lujza, hogy házi körülmények köszt is elő lehet állitani a csipszet, mer hogyha krunplit sütünk meg olajba, akkor az majnem ojan lessz csak hiányoznak belőle bizonyos aminósavak, amejektől ojan jó lessz az íze neki, amikor kivesszük a zacskóból, és elroppantyuk, most hogy eszt így mondom, mingyá ráfojik a nadrágomra a nyálam, mer megindult a kiválasztás attol, hogy elképzeltem aszt, ahogy ropog az enber foga között, mer az aminósavak hosszú érlelés és titogzatos fűszerezés hatására lessznek a csipszbe, amejek bisztosittyák a történelmileg kialakult pizzás jelleget meg a sonkaízü jelleget is, mer nem szereti mindenki ugyanaszt a fajta csipszet, ez például ugyanojan, mint amikor a lányok megisszák a nőknek való édes ízü feleseket, amik nem fejezik ki az erős egyéniséget, és főleg nincs benne a körteíz zamata, ami az alkohol erejével eggyütt eggy rendkívüli párost alkot az enber izlelőbinbójának a hegyén, mintegy bisztosítva aszt a kellemes zsongást, amit a feles lenyelése okoz az enber fejébe.

Asztán megvitattuk a dolgot, és leszavasztuk a Lujzát, ezér továbra sem lehet otthon csipszet csinálni, csakúgy mint ahogy felest sem lehet otthol, hanem csak a krimóba. Szegény Lujzának ez nagy csapás volt, azokután, hogy tavaj meghalt szegénynek az uszkárja, és a bánatba szegény nagyon belebetegedett, és most még a véleményének a negligállása is bekövetkezett, hát nemsemmi érzés lehet most neki, de nemvoltam vele a klotyóba, hogy megvígasztajjam.

Következő alkalommal majd a zsíroskenyérröl is beszélek, elöljáróba csak annyit, hogy eggyszer a Károj fogadásbol közösült eggy zsíroskenyérrel nemileg, csak leszettük rolla a hagymákat elötte, mer monta, hogy attol büdös lessz a kukija, de eszt már montam.

"Az elvetélt mag ontya sugárzó sarjadékait." (jósnő) "A hüjeség meg terjed szerte a világba." (Ferenc) "Jaj!" (Károj)

Ma este létrehoztunk a krimóba eggy sztrejkbizoccságot, hogy megtárgyajjuk, hogyan kell fellépni, és hogy a továbbiakba mindenkinek jó legyen, és kifejeztük a tiltakozásunkat. A sztrekbizoccság feje a Ferenc lett, aki mivel elbocsájtották a munkahejéről, ahova már minden pillanatba várhattyák vissza, most ép van ideje az érdekeinkel foglalkozni, hogy ne csak az önös valóság talaján binbóztassa a teheccségét, hanem a közügy érdekébe is tehessen az asztalra a feles mellé valamit. A Károjt kinevesztük őrszemnek, hogy kukkoljon kinn a krimó előtt, amikor megjönnek a sztrejktörők, hogy akkor értesiccsen bennünket, hogy ne érjen készületlenül, de eggyellőre nem keletet kimennie, mer még nem fenyeget ijen tartalmu veszéjj benünket, úgyhogy hiába van sztrejk, a Károj megin munka nélkül marad. Továbbá ki akartuk nevezni a kocsmárost is, hogy vegyen részt aktívan a munkánkba, de ő csak az italmérési funciókra szorítkozik, de monta, hogy avval nagy becsbe támogattya a munkánkat a sztrejk ügyébe, valamint az Ibi is sokat tett értünk eggy szép megfogalmazással, csak neki meg el keletet mennie dolgozni, utánna meg fodrászhoz, hogy bedajerojják a haját, de onnét egyenessen jön majd véghezvinni a sztrejk fojó ügyeit. Reméjjük, hogy szolidalitást fogunk kapni az ucca minden részéből, és hogy majd  a Miselle is felfigyel ránk, hogy mi mindent viszünk végbe nemutólsósorba az ő igényeinek is megfelelően, és akkor majd ketyint velünk is a klotyóba, nemcsak a Jocóval, akinek megvolt már a Miselle, eszt ő monta, csakmost a Jocó az kórházba van, mer mirigye van neki, csak elöbb el kell intézni a sok műveletet, amivel ez a sztrejk jár, és utóllag majd nyilvánvalóan kipihenve énekelhettyük a Lajcsinak a lakodalmas rokk klasszikusait.

Kohnvex és kohnkáv

Nem akarom, hogy untassalak a történettel titek, csakhát monta a Ferenc, hogy ez eggy tanulság, ami mindenkire tartozik, hogy amikor ő kettyinteni akart volna a Miselleel, akor már a Jocó az kórházba volt kerülve, mer mirigye van neki, éshát a Jocónak volt meg a Miselle a krimóból, aki az ucca legjob nője, és akkor otmaratt eggyszál árván, de a Miselleel be akart menni a klotyóba a Károj is, csakhát a Károjt csak az Ibi kultiválta, ezér asztán nem sok eséjje let volna vele szembe, mármint a Miselleel szembe, de eccer, amikor nagyon el volt érzékenyülve, akor mekfogta a kezét, hogy ne járjunk má szembesütve, és hogy ő mindent el akarna mondani neki, és az egész élete ojan mint egy ágrolszakatt, de hát nem figyelt rá, hanem csak rakosgatta a lábait eggymás után, és figyelembe se vette neki az érzékeit, meg a célzásokat, és ezután volt, nemsoká, hogy az Ibi alatt leszakatt a piszoár, amikor a Károjjal eggyüt bementek, de eszt persze minketten tagatták, és az Ibire nézni sok is egy kicsit, hiszen neki ojan sok pocokja meg hörcsögje van otthol, hogy telelocsojja magát mindik kölnivel, hogy ne legyen görényszaga neki, ezér meg már mesziről fel lehet ismerni, amikor az enber közeledik a krimó felé, hogy ot van már az Ibi, hiszen elönti a környéket a virágillat meg a mósusz, mer az van benne meg ijenek eszt monta, és a piacon vette, mindeközbe pedig a Ferenc kideritette, hogy a Miselle mekcsajja őt egy enberrel, aki a szomszéd uccába ivot nem pedik a krimóba, és ezér szégyentelenné vált a szemébe, mekhogy a Jocó emlékének semigen áldozik, pedig mijen jó kis duettet énekelt, amikor a kocsmáros egy kis mulaccságot rendezet a számunkra jószivüségböl, de a Károj is mekkért engemet, hogy elne mongyam senkinek, hogy ő kettyinteni szeretet volna a Miselleel meg a Ferenc is mekkért, merhogy ugye ez felettéb kínos let volna a Jocó előt, amikor maj már nem lesz mirigye, csak én nem tuttam senkitse mekkérni, mer ha én elmondom, akor már nemtom nem elmondani, hogy mijen jó is lenne, ami egy fejtörő, és el ne felejcsem mondani, hogy amikor volt a dalnokverseny, akkor nyertem egy harmadik hejezést megoszva, mer ojan érzelgössen attam elő a Lajcsinak az eggyik különszámát, hogy a Lujza sirvafakatt, és it szeretném megjegyezni, hogy én nem voltam a Lujzával sose, csak mekrágalmaztak, mer mekkeletet vigasztalnom szeretet uszkárja elhalálozása miat, mer nemtom, hogy tuggyátoke, szegény Lujzának tavaj mekhalt az uszkárja, és akor kinőttek a kis pörsenései neki a bajsza hején meg ojan kis szálak, de aszt tagadom azér hogy bajsza let volna, és külömbenis mekborotválkozot, hogy ne legyen már ojan feltünően gyászos tekintete neki, éshát az a hejzet, hogy ő is egy tisztességes asszony, aki nem csajja meg az urát, és engemet is othon vár az annyuk, és ezér nem is volt meg nekem, de eggykét alkalom után aszt keletet mongyam a szemébe, hogy - te Lujza, ami szép volt az szép volt, demostmár vár benünket a boldoktalanság sivár madara az északi tengerfok felé, ahogy aszt a Lajcsi is énekelte, hogy "Emennyé jobra, émmeg barra, nemmegyünk mán a kazalba, külömbenis unlak Marcsa", és asziszem, hogy a Lajcsinak ezekkel az örökérvényü soraival zárom a levelemet, és hogy a ti számotokra is sok tanulsággal fog szolgálni, és a Miselle sem fog már se a Ferencel se a Jocóval lenni, mer minketten szakitottak, igyhát számukra is maradnak a felespohárbol fakadó szomoru örömkönnyek.
 

Eszt a nőt én kébzeltem el eccer, amikor épp lehajolt véletlen.

Volt egyszer egy öreg nyúl, aki úgy megnyúlt, hogy amint átszelte a Csendes Óceán térségét, kettészakadt, ha nem vigyáz, háromba is, de vigyázott. Első fele a tengerbe esett, hátsó meg a tengerbe, de nem ugyanoda, mint az a vattacukros bácsi, aki egyszer ősszel azt mondta. Miért én vagyok a vattacukros bácsi, és eközben elsővérezős lányokat szólított meg buján kuncsorogva vattacukraival. Majd bédugós mozdulatokat tett velük lábaik felé, de jajj, arrébbugrált mindahány, csak egy, aki sánta, maradt, mert neki nem lehetett a lába közé dugni semmit, mert csak egy lába volt neki, de azt felemelte. Látnivaló, hiába minden ármány, ő is tudja, és seggreesett, mert nem volt nála a mankója. Ő volt ugyanis a féllábúak manökenje, mankóval s mankó nélkül, de mindenképpen szeretett volna cukrosbácsival találkozni, csak nem vattacsomót akart a puncijába, mert nem akarta top dry réteges betétjét elcserélni egy nyúlra, vagy olyasmire, ami ragacsos lesz, mint a vattacukros bácsi keze múszak végére. A nyúl első fele beleesett a Kaszpi Tóba, a cukrosbácsi pedig maradt vattacukros.

Kaptunk eggy képeslapot, hogy lássuk, mijen az élet, ha valaki már befektetett, és már megérett a termése neki. Eccer mi is kipróbájjuk.

Ha valaki elaggya magát, aszt már értem, mer akkor már megvan az enber magának, de aszt nem értem, hogy lehet, hogy a tősdén megvette magát valaki, pedig ez a tévébe volt, mer nemtom, hol volt addig, hogy csak úgy lett, vagy úgy kell érteni, hogy elmegy például az Ibi a boltba, és vesz még magának tíz deka hájat vagy fél kilógrammot, mer egyébként az Ibi az szokott venni fél kiló hájat vagy negyven dekát, mer abbol zsíroskenyeret csinál magának, de amikor még nem vette meg, akkor nemtom, hogy honnan tuggya, hogy mejik az a zsírcsomag, amiben már ő van, hogy megvehesse magát. Még szerencse, hogy elmagyarázta a Ferenc, mer ért a fojamatokhoz, és hogy ez ojan, mint amikor valaki magába kimegy a klotyóba, mer mekkivánta a Misellet ketyinteni, akkor ketyint is meg nem is és ebben van az élet szép elentmondása, ami művészi, és realisztikus is eggybe, és tett is hozzá meg nem is meg jött is meg el is ment, és ez eggy kicsit ojan, mint amikor már a feles gőzétöl elszédül az enber, pedig meg se itta, mer már annyi feles van benne. És ha ijenkor behunnya a szemét, akkor tökéletes űrforgást él át, mer a lelke eggy részével mindig is aszt kutattya, ahogy a jósnő eszt szépen megfogalmazta, mintha eggy centrifuga a lét méjjségbe hajitotta volna.

A tősdére egyébként nem megyünk, mer ott mindenki munka nélkül akar élni, mi inkáb kivárjuk, hogy aggyanak nekünk eggy álásajállatot, és ebbe eggyetértés alakult ki.